A vízipipázás egy közösségi hobbi, mely a dohányzás egy kulturált, igényes és hagyományként őrzött szokása.

Egy régi vicc, kicsit másképp

Kokovics alakított át egy régi viccet keleties hangulatúvá. Olvassátok:

Az arab férfi bemegy egy dubai vízipipázóbaba, rendel három Al-Fakher szilvás pipát-t és leül a helyiség hátsó részében, szív egy-egy slukkot
mindegyikből egymás után. Miután mindhárom szén leégett, visszamegy a pulthoz és még hármat rendel. A csapos így szól hozzá:
– Tudja, miután tömök egy pipát, az hamarosan elveszti az aromáját; jobb lenne az íze, ha egyszerre csak egyet venne.
Az arab úriember így felel erre:
– Nos, tudnia kell, hogy nekem van két fivérem. Az egyik Amerikában, a másik Ausztráliában, és én meg itt Dubaiban. Amikor elmentünk otthonról megígértük, hogy mindig így fogunk pipázni, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor még mind együtt szívtuk a csöveket.
A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás, és annyiban hagyja a dolgot. Az arab férfi törzsvendég lesz a pipázóban és mindig ugyanígy rendel: három Al-Fakher szilvásat, és ezeket úgy szívja el, hogy mindegyikből egy-egy slukkot sorban egymás után. Az egyik nap bejön és csak két pipát rendel. Az összes többi törzsvendég észreveszi ezt és elcsendesedik. Amikor visszajön a pulthoz a második körért, a csapos megszólal:
– Nem akarom megzavarni gyászát, de ki akarom fejezni részvétemet az önt ért nagy veszteség miatt.
Az arab férfi egy pillanatig zavartnak tűnik, de aztán fény gyúl a szemében és nevetni kezd:
– Ó, nem arról van szó – mondja. Mindenki jól van, csak én abbahagytam a dohányzást.

Nagyon jó. 😀 Kicsit fáj is a vicc.

Share.

Leave A Reply