Házaspár vásárol a szupermarketben. A férj beletesz a kocsiba egy huszonnégyes karton Heinekent. Az asszony döbbenten nézi. A férj mentegetődzni kezd.
– Most akciós, csak 3000 Ft.
– Ezt nem engedhetjük meg magunknak. – mondja szigorúan az asszony és visszateszi a sört.
Vásárolnak tovább, majd a feleség betesz egy 6000 Ft-os tégely krémet a kocsiba. A férj rákérdez.
– Ez mi?
– Az arckrémem. Gyönyörűnek fogok kinézni tőle.
– Ezt a Heineken féláron tudja…
—-
Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a
garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen
hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra,
ezerrel.
Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy
momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és
már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy
ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy
jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat,
lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később
is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a
házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
– Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
– Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit..
