Tényleg tök jók a Szultán Nakhla meg al-Waha akciói…
Meg az is tök jó, hogy a mangós al-Fakherre bizonygatja az eladó, hogy az guavás ízesítésű – ugyanis azt kerestem -, noha a képen meg a szövegen is egyértelmű a mangó. Hiába mondom, hogy a kajszi apricot angolul, az őszibarack peach, a szilva meg plum, azért csak nem tágít attól, hogy a plum az barack.
A dohány szavatossága két év, és ha már négyezer negyedkiló al-Fakher, akkor igazán jó lenne ennyi pénzért frisset kapni. A szőlő januári gyártású, a citrom tavaly októberi, a szilva tavaly augusztusi – vagyis félidőnél tartunk… Ettől persze még nem rossz, de 250 gramm dohányt általában nem kéthetes kipörgetésre vesz egy magánember, hanem kicsit hosszabb spájzolásra.
Ha azt kérdezem, tartanak-e mindenféle ízt, akkor a válasz: igen, természetesen. Csak guavásat, sima almásat és gránátalmásat kerestem, de mondhattam volna még legalább hatot, ami nincs. Ezek közül sima almás volt. Az egyetlen kiszerelés az egykilós 14 000-ért.
A párbeszéden már csak magamban mosolyogtam, elég vicces.
– Mindenféle íz van?
– Igen.
– Gránátalma van?
– Nincs.
– Mikor lesz?
– Semmikor.