A magyarral én is így voltam … Nem volt vele bajom, meg szívesen olvastam / hallgattam a dolgokat, de valahogy a humán tárgyak sosem rögzültek olyan mélyen az agyamba, mint a reál dolgok.
Aztán valamelyik nap lepődtem meg, amikor egy lánynak fejből idéztem egy Csokonai versből 😀 Akkor azért értékeltem, hogy anno szuszakolták belénk a dolgot 😛