A pisztáciát sokan addig eszik, amíg véres nem lesz a szájuk a rengeteg sótól, amivel tartósítják, én ennél valamivel tovább szoktam tömni magamba. Nem is tétováztam sokáig meglátva a pisztáciás molaszt. Nos, van, akinek nem annyira jött be az ismerőseim közül, de ha nem a csomagolt, pörkölt, agyonsózott kínai pisztáciát várod, hanem a félig vagy teljesen nyerset, amit a török és a szír fűszereseknél kis lapáttal a zacskóba pakolva veszel, akkor eben sem csalódsz.
A pisztácia szerintem is jó! Először akkor vettem, mikor a pipámat is Tunéziában. Ott kb 200Ft-nyi, vagy még kevesebb dínárért osztogatják (asszem, dínár ott a fizetőeszköz, rég voltam már), bánom is, hogy nem vásároltam be jobban… Pisztáciás dohányból a kis csomag hamar elfogyott. Csakúgy, mint a kétalma 🙂 .