Ez a szituáció nekem se idegen. 🙂 Életem második vízipipázásánál történt kb. 2 éve utolsó iskolai nap után. Osztálytársamnak volt még csak egy 24 cm-es kis vízipipája, és az iskola melletti parkban tömtünk egy Nakhla sárgadinnyét (ezzel kezdődött a szerelem :D). Hirtelen jött egy hatalmas nagy zápor, amit jégeső kísért és egy 14 emeletes ház eresze alá húzódtunk be, ahol épp nem ért minket az eső. Ez egy 1-1,5 négyzetméteres száraz terület volt, szóval éppen hogy nem ért minket a víz. Elszívtuk a tömést, és még kb. 10 percet ott vártunk, hogy elvonuljon a vihar.
Találtam is egy képet arról a délutánról, bár ez csak a körülményekről szól, sajnos rólunk nincs, hogy pipáztunk: