A vízipipázás egy közösségi hobbi, mely a dohányzás egy kulturált, igényes és hagyományként őrzött szokása.

Vízipipa melasz

A vízipipa melasz

A vízipipa dohányok egyik legnagyobb sajátossága, hogy nedvesek, egy lében (amit melasznak nevezünk) melyet magába szív. Ez a melasz hordozza az aromát, ami a vízipipa ízét adja. Az aroma lehet természetes, mesterséges vagy természet azonos. Valamennyit használják a vízipipa dohányok vagy vízipipa ásványok ízesítésére.

melasz-vizipipahoz

A melasz maga egy cukorgyártás során fennmaradó melléktermék, mely igen sűrűn folyó és még igen sok cukrot tartalmaz. Nádcukor alapú esetében a gyártása a nád begyűjtésével kezdődik, majd ezt követően aprítják és kifőzik, akár többször is. Ezután kristályosítják ki az általunk ismert formában a boltban is kapható kristálycukrot. Számunkra viszont a visszamaradt, még magas cukortartalmú melasz az érdekes, hisz ebbe keverik a vízipipához is használható dohányt.

Melasz, mint keverék

A vízipipa dohány esetében nem csak melaszt és aromát tartalmaz a nedv. Igen nagy részben tartalmaz glicerint is, mely javítja az állagot, az aroma hordozó képességet és ezzel a “füst” mennyiségét is. A füst szót szándékosan tettem idézőjelbe, hiszen sem a melasz, sem a glicerin égése során nem keletkezik füst, csupán vízpára. A füst a dohány izzása során keletkezik, de annak amit mi látunk, csupán csak kis része valódi füst, a nagy része vízpára, ezért is tűnik el olyan gyorsan. Így tehát amikor vízipipa melaszról beszélünk, akkor egy keverékre kell gondolni, ami valódi melaszból, glicerinből, aromából és egyes esetekből mézből áll.

A melasz számos előnyös tulajdonságot ad a dohánynak

  • Melaszba oldott aroma a melasszal együtt szívódik a dohányba
  • A hő hatására nem azonnal égni kezd a dohány, hanem csak izzani, szenesedni (Nem gyullad ki.)
  • Tartósítja kismértékben a dohányt
  • Vízipipában történő használatra teszi alkalmassá a dohányt

A melasz fontosságát úgy is mondhatnám, hogy felhozok egy példát az életből. Biztos volt már, hogy rátaláltatok egy régi dohány adagra, amit elfelejtettetek, majd megpróbáltatok tömni vele. Már a tömés se mehetett könnyen, hiszen egy nagyon összetapadt, kemény “tömböt” kellett szétszednetek és a kerámiába tömni. Aztán amikor rákerült a szén és elkezdődött a vízipipázás, akkor bizony kellemetlen élmény volt az eredmény. A dohány úgymond kiszáradt, tehát vesztett a melasz – glicerin tartalmából. Ilyenkor már nincs nagy füstje és elég könnyen, hamar megég és kaparós kellemetlen ízt produkál.
Az ilyen esetekre vannak a dohány frissítők. A piacon továbbá megjelentek 2010-ben a dohány ízesítők. Ezekről bővebben itt olvashatsz.

Oszd meg, ha tetszett:

Leave A Reply