A magyar paraszt szorgalmasan kaszálja a lucernát. Egy nap ellátogat a termelőszövetkezetbe Ceausescu, és így szól:
− Mennyit teljesít egy nap?
− Egy holdat! – válaszolja büszkén a paraszt.
− Az kevés! Nálunk naponta két holdat vágnak le.
− Ez hogy lehet? – ámul a paraszt.
− Úgy, hogy a nyél végén két kasza van. Az egyik pengével szemben vagy egy másik is, így nincs üresjárat. Oda-vissza vágva van a rend.
A parasztnak tetszik az ötlet, és tényleg többet tud aratni. Egy hónap múlva Brezsnyev látogat el hozzá:
− Mennyit kaszál egy nap?
− Két holdat! – húzza ki magát a paraszt.
− Az kevés! Nálunk a kolhozparasztok naponta négy holdat aratnak le, ugyanis mindenki köt egy gereblyét a derekára, és egyben össze is húzza maga után a rendet.
A paraszt ezt is megfogadja, és tényleg gyorsabban halad. A harmadik hónapban maga Kádár látogatja meg a termelőszövetkezetet. Amikor a paraszt meglátja, eldobja az összes szerszámát, és rohanni kezd. Mire Kádár:
− Álljon meg, hova rohan? Nem is tudja, mit akarok mondani magának!
− De igen! – válaszolja a paraszt. – Azt, hogy akasszak a tökömre egy viharlámpát, hogy éjszaka is tudjak dolgozni.
